15.Fejezet.
Reggel arra keltem, hogy az én kis páwám a tükörben villogtatja magát.
-Miért nem keltél?-kérdeztem morcosan.
-Olyan aranyosan aludtál és..
-Duma..duma.bla...blaaa...blaaaaa.-mondtam unottan.
-Nah ez fájt!-vágott sértődött arcot.
-Nah nem tudod belőni a hajad ember?-vontam fel a szemöldököm.
-Ciki ha azt mondom, hogy nem megy?
-Nem, nekem így is nagyon tetszik!
-De másoknak is tetszene?-vágott csalódott fejett.
Kikeltem az ágyból és odamentem az összetörés szélén álló barátomhoz és megcsináltam a haját.
-Semmiség.
-Pakolunk akkor?
-Hány napra is megyünk?
-4.
-Pakoljunk. Mikor indulunk?
-Ma este.
-Akkor álljunk neki...
2 óra pakolás után bepakoltunk mindent ami kell. Csak 3 bőrönd telt meg az én cuccaimmal. Lehet, hogy hamar elkészülök, de finnyás vagyok a ruháimmal kapcsolatosan.
-Éhes vagyok.-mondta Harry.
-Gyere Óriás bébim megetetlek!
-Vezess anyuuu!
Lementünk enni és közben beszélgettünk az útról.
-Köszönöm az ebédet!-mondta Harry.
-Szívesen!
-Kezdj el készülődni!
-Rendben. Jössz?
-Megyek.-pattant fel egyből az ágyról.
Harryvel többet nem próbálok ruhát!! Finnyás. Végül ennél maradtunk:
-Harry. Köszönöm.
-Nincs mit! Tudod mire gondoltam! Bejelentem a sajtoknak, hogy együtt vagyunk!
Éreztem, hogy eredeti fehérségem még fehérebb lesz és az ájulás szintjén vagyok!
-Ha nem akarod akkor nem!
-Nem, nem akarom!
Nem tudom miért adtam ezt a választ, de semmi rossz nem lehet belőle....vagy még is?
-Akkor jó! Na induljunk New Yorkba!
-Menjünk!
Harry vitte a bőröndjeimet majd bepakolta a kocsijába.
-Mehetünk?-kérdezte.
-Mehetünk.-mondtam neki, majd beültem mellé és már indultunk is a reptérre....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése